A CD adatainak megnyitása a CDDB adatbázisban
Locomotiv GT
Képzelt riport..., Harmincéves Vagyok

66:05
1-15
01 Menni Kéne
02 Valaki Mondja Meg
03 Arra Születtem
04 Ringasd El Magad
05 Nem Akarom Látni
06 A Fák Is Siratják
07 Add, Hogy Mégegyszer
08 Ringasd El Magad No.2
09 Vinnélek, Vinnélek
10 Indulás A Koncertre
11 Eszter Keresése
12 Arra Születtem
13 Finálé
14 Születésnapodra
15 Hány Cédula Az Élet		02:12
03:01
02:03
03:27
02:30
02:12
02:35
03:57
02:53
01:32
03:02
02:00
02:23
02:28
03:21

Képzelt riport

Menni kéne
Menni kéne, menni kéne,
Menni kéne, menni kéne,
Menni kéne, menni kéne,
Menni kéne, menni kéne!

Menni kéne, menni kéne,
Menni kéne, menni kéne, ó!

Menni kéne lökdösodni,
Dörgölozni, összejönni,
Lábnyomokba lépegetni,
Egy levegot lélegezni.

Menni kéne, mindig menni,
És egy percet sem pihenni.
Menni kéne, nem kérdezni,
Csak érezni, csak érezni.

Menni kéne minden lépést,
Kipróbálni minden érzést,
Szállni kéne szárnyak nélkül,
Álmodozni álmok nélkül.

Menni kéne ringatózni,
Hópehelyként szállingózni,
Menni kéne megéhezni,
Vérzo lábbal megérkezni.

Valaki mondja meg

Madarak jönnek, madarak jönnek,
Halálesőt permeteznek,
Madarak jönnek, madarak jönnek,
Fekete könnyel megvéreznek.

Valaki mondja meg milyen az élet, valaki mondja meg miért ilyen
Valaki mondja meg miért szép az élet, valaki mondja meg miért nem
Valaki mondja meg miért jó az ember, valaki mondja meg miért nem
Valaki mondja meg miért lesz gonosszá, valaki mondja meg miért nem

Madarak jönnek, madarak jönnek, halálesőt permeteznek
Madarak jönnek, madarak jönnek, fekete könnyel megvéreznek

Valaki mondja meg kinek kell hinnem, valaki mondja meg kinek nem
Valaki mondja meg ki hova érhet, s milyen az íze az élet vizének
Valaki mondja meg a hosszú évek miért tűnnek úgy, mint egy pillanat
Valaki mondja meg mi az, hogy elmúlt, valaki mondja meg hol maradt

Madarak jönnek, madarak jönnek, halálesőt permeteznek
Madarak jönnek, madarak jönnek, fekete könnyel megvéreznek

Valaki mondja meg hogyan kell élni, apám azt mondta ne bánts mást
Valaki látta, hogy bántottak már, valaki látta, hogy bántottál
Valaki mondja meg miért vagyunk itt, anyám azt mondta, hogy boldog légy
De anyám azt nem mondta miért nem e földön, anyám nem mondta, mondd miért

Madarak jönnek, madarak jönnek, halálesőt permeteznek
Madarak jönnek, madarak jönnek, fekete könnyel megvéreznek

Arra születtem...

Arra születtem, hogy kisgyerek legyek,
S anyám mellett lassan játsszam az éveket.
Arra születtem, hogy felnőtt is legyek,
S megértsem a szóból azt, amit lehet.
S végül arra jöttem én a világra,
Hogy elhiggyem azt, hogy nem vagyok hiába.

Arra születtem, hogy megszeressenek,
S megszeressem én is azt, akit lehet.
Arra születtem, hogy boldog is legyek,
S tovább adjam egyszer az életemet.
S végül arra jöttem én a világra,
Hogy belehaljak abba, hogy éltem a világban.

Ringatsd el magad...

Ha nem bírod már elviselni azt, amiben vagy,
Lépj ki, mint egy rossz cipőből, ringasd el magad!
Ha azt sem akarod tudni már, hogy ki voltál tegnap,
Ne törődj a tegnapokkal, ringasd el magad!

Ringasd el magad, ringasd el magad,
Ha senki nincs ki elringasson,
Ringasd el magad!

Ha azt hiszed most, hogy a semmi sokkal boldogabb,
Merülj el a sűrűjében, ringasd el magad!
Ha a gondok elharapják már a torkodat,
Pihentesd a sebeket, ringasd el magad!

Nem akarom látni, mert gyűlölöm látni,
Nem akarom látni, mert szenvedek látni,
Nem akarom látni, mert fáj, ha látom.
S nem akarom látni, de mégis várom.

Nem akarom látni, mert gyűlölöm látni,
Nem akarom látni, mert reszketek látni,
Nem akarom látni, mert fáj, ha látom.
S nem akarom azt, hogy újra fájjon.

Nem akarom nézni az arcát, ha kérdez,
Nem akarom tudni, azt, hogy mit érez,
Nem, nem, nem, nem!
De igen! Szeretem! Szeretem!

Nem akarom látni...

Nem akarom látni, mert nincs erőm látni,
Nem akarom látni, mert nincs időm várni,
Nem akarom látni, mert megsebez újra,
Nem akarom látni, ezt ő is tudja.

Nem akarom látni, mert gyűlölöm látni,
Nem akarom látni, mert nem bírom látni,
Nem akarom látni, mert bánt, ha látom,
S nem akarom látni, mert kín, ha várom.

Nem akarom látni, mert gyűlölöm látni,
Nem akarom látni, mert elég volt látni,
Nem akarom látni, mert elég, ha érzem,
S nem akarom látni, mert elégek, érzem.

Nem akarom hagyni azt, hogy elérjen,
Nem akarok állni a tekintetében.
Nem, nem, nem, nem!
De igen! Szeretem! Szeretem! Szeretem!

A fák is siratják

Tovább él a nap, amikor megláttam,
Tovább él a perc, amit úgy kívántam.
Ha tovább élek én, tovább él ő bennem,
Mit tehetnék mást, ha egyszer őt szerettem?

A fák is siratják az elveszett lombokat,
Mit tehetsz te mást, ha neked is ez maradt?
A fák is azt hiszik, hogy nem igaz most a tél,
Mit tehetsz te mást, ha egyszer is szerettél?

Add, hogy mégegyszer

Meg akarom találni Esztert,
Mielőtt megfázik,
Tüdőgyulladást kap,
Éhenhal,
Valaki leüti,
Vízbe fullad,
Elgázolják,
Eroszakőt követnek el rajta,
Mielőtt szájába nyomják az első marihuána-cigarettát.

Ha valahol megszólalna,
Akár suttogva is,
Vagy elnevetné magát valahol a közelben.
A hangszórók bömbölésében is
Megismerném a suttogását vagy a nevetését.
De mindig távollétemben nevetett,
És mindig abban a résben suttogott,
Amelyből hiányoztam.

Add, hogy még egyszer lássam,
Add, hogy megtaláljam, ó!
Mondd, hogy merre kell mennem,
Mondd, hogy mennyit kell lépnem,
Ó, hogy utolérjem, ó!

Tedd, ó, Istenem tedd meg,
Tedd, ó, még ezt az egyet, ó!
Add, ha százszor is nem vagy,
Add, ha százszor is nem vagy,
Add őt nekem!

Vinnélek, vinnélek
Hogyan mondjam el neked,
Amit nem lehet,
Mert szó az nincs,
Csak képzelet.

Vinnélek, vinnélek,
Csak tudnám, merre vinnélek,
Elmennék, elmennék,
Csak tudnám, merre mehetnék!

Volt egy föld, messze ég,
Elnyelte már a messzeség,
Ismerős volt nagyon,
De lehet, hogy csak gondolom.

Vinnélek, jól tudod,
De nem tudod, nem is vállalod,
Indulnék, indulnék,
Ha egy utat, csak egyet tudhatnék.

Hogyan mondjam el neked,
Amit nem lehet,
Hogy nélküled
Élni nem lehet?

Eszter keresése

Kiáltoztam a sötétben százszor a neved,
Nem jött válasz rá, és nem jött felelet.
Kinyújtottam én utánad százszor a kezem,
Nem találtam rád, és nem lát a szemem.

Kivallattam, kifaggattam lábaid nyomát,
Átkutattam, átkerestem napot, éjszakát.

Milliószor ébredt bennem újra a remény,
Megtalál a szó, és elindulsz felém.
Milliószor belenéztem minden arcba én,
De te nem voltál, és kihult a remény.

Kerestelek, kerestelek ahol csak lehet,
Szerettelek, szerettelek, elvesztettelek.

Szemem elől, hangom elől hová rejtoztél?
Szólj egyetlen szót, ha még értenél!
Ki fogná meg két kezedet, hogyha elesnél,
Hova indultál, és hova mehettél?

Finálé / Arra születtünk

És mi arra születtünk, hogy a Föld sebeit begyógyítsuk
Életünkön át, életünkön át.

Arra születtünk, hogy mindig menjünk, meg ne álljunk,
Induljunk tovább, induljunk tovább.

Holnapodnak minden kulcsa két kezemben van,
Nyitott szemmel álmodom, de nem vagyok magam.

Arra születtünk, hogy tiszta szívvel szerethessünk,
Boldogok legyünk, boldogok legyünk.

Arra születtünk, hogy mégse dobjuk el hitünket,
Hogyha szenvedünk, hogyha szenvedünk.

Mint a mécses világítson egész életed,
Fordulj felém, ha megérted, mit mondok neked.

Arra születtünk, hogy napsugárba kapaszkodjunk,
Nem baj, hogyha fáj, nem baj, hogyha fáj.

Arra születtünk, hogy tiszta legyen még a szívünk,
Játsszunk még tovább, játsszunk még tovább.

Nánánánáná...
Arra születtünk, hogy napsugárba kapaszkodjunk...

Utolsó módosítás: 2001.12.01